Helen Tóth: This is the skin of a tortured forest
At Home Gallery, Synagóga Šamorín
25.10. - 12. 12. 2025
text: SK-HU-EN
“Stromy sa javia ako tvrdé, neoblomné, ktoré nás v ideálnom prípade všetkých prežijú.”
Vysoké a štíhle smreky týčiace sa hrdo k oblohe pôsobia ako pevní obri. Hľadia na nás z veľkej výšky a my často nevidíme na ich vrchol. Nedokážeme sa natiahnuť za každou vetvičkou a každým konárom. Ak nenatrafíme na spadnutých jedincov, les čítame a vnímame najmä z podhľadu. Stromy v ňom sú mohutné aj štíhle, silne spojené s rodnou zemou, drviac svojimi koreňmi kamene na prach. Aspoň taká je naša predstava o nich. V skutočnosti však stromy a lesy tvoria komplikované vzťahy a previazané ekosystémy. Sú krehkými svetmi, ktoré možno narušiť aj tými najjemnejšími odchýlkami či zásahmi.
Autorka si kladie otázku: “Čo tak asi cíti les, keď sa v ňom rúbe drevo?” Čo sa deje na niekoľkých úrovniach, keď do lesa vstupuje človek hrubo narúšajúc jeho rovnováhu a ochrannú bariéru?
Helen Tóth prináša do priestoru Synagógy v Šamoríne nadrozmernú 17 metrovú kresbu zobrazujúcu smrek v mierke 1:1. Portrét stromu je vyhotovený v netypickej, kráľovskej modrej farbe, ktorou autorka odkazuje na vizualitu jemného porcelánu či keramiky. Jej prepožičaním tak poukazuje na krehkosť a zraniteľnosť stromov a lesov. Subtílna kresba na čírom plátne, spustená z vrchnej časti svätyne siahajúc až na zem, je symbolickým zobrazením “zvlečenej pokožky lesa”. Tak, ako i plazy zvliekajú svoju starú kožu, tak i les môže prísť o svoju ochrannú vrstvu, keď do nej bez akéhokoľvek rešpektu zasahuje človek. Kresba zobrazuje strom v štádiu úhynu. A tam, kde umiera jeden strom, postupne hynie celý les. Ochranná bariéra sa vytráca a z územia plného života zostáva už len územie prázdnoty a smrti.
Horná časť priestoru synagógy sa ponára do atmosféry mesačnej noci. Autorka tu exponuje maľby, ktoré “hľadia zhora” na vyzlečenú kožu lesa. Nočná obloha so splnom a ľahkými oblakmi sa stáva vzdialeným pozorovateľom a tichým svedkom udalostí dole na Zemi.
Helen Tóth je maliarka, ktorá sa vo svojej tvorbe programovo venuje téme lesov a stromov, ich spoznávaniu a predovšetkým ich ochrany. V jej portfóliu majú najväčšie zastúpenie portréty ihličnanov zo stredného Slovenska a z tatranskej oblasti. Jej zámerom nie je iba zachytávanie reality, ale najmä snaha o prenesenie pocitu z lesa priamo na diváka, zapojenie viacerých zmyslov a porozumenie komplexnosti jeho vzťahov.
Dominika Chrzanová
Mgr. art. Helen Tóth (*1992) žije v Dunajskej Strede a tvorí v Bratislave v Novej Cvernovke. V rokoch 2007 – 2011 študovala na Škole úžitkového výtvarníctva Josefa Vydru v Bratislave a neskôr, v rokoch 2012 – 2016, na Vysokej škole výtvarných umení v Bratislave v ateliéri prof. Ivana Csudaia a v rokoch 2016 – 2018 v ateliéri prof. Daniela Fischera. Je trojnásobnou finalistkou ceny VÚB banky za maľbu (2017, 2022 a 2023) a v roku 2022 bola nominovaná na cenu Piero D´Amore E Colore na art fairi The Others v talianskom Turíne. V roku 2022 bola v nominácii na cenu STRABAG Artaward International vo Viedni. Na základe výberu odbornej poroty sa zúčastnila na Zlínskom salóne mladých 2024, ktorý prezentuje tvorbu českých a slovenských umelcov nastupujúcej generácie. Najväčším úspechom bola účasť na kolektívnej výstave Belvedere na Hluboké | Let it GROW again! v Alšovej jihočeskej galérii, ktorej spoluorganizátorom bol rakúsky Belveder. Tvorba Helen Tóth bola zaradená do limitovanej umeleckej publikácie s názvom Unfolded Ways. Rome as Never Read Before v kurátorskej koncepcii Valentina Catricalà.
_________________________________________________________________________________
Helen Tóth: This is the skin of a tortured forest
At Home Gallery, Zsinagóga Somorja
25.10. – 12.12.2025
„A fák keménynek, hajlíthatatlannak tűnnek, amelyek ideális esetben mindannyiunkat túlélnek.”
A magas, karcsú lucfenyők büszkén nyúlnak az ég felé, mint szilárd óriások. Fentről tekintenek ránk, és mi gyakran nem látjuk a csúcsukat. Nem érhetünk el minden ágat és gallyat. Ha nem botlunk el egy kidőlt példányban, az erdőt leginkább alulnézetből olvassuk és érzékeljük. A fák benne egyszerre hatalmasak és karcsúak, erősen kötődnek a szülőföldhöz, gyökereikkel portörőként zúzzák szét a köveket. Legalábbis ez a kép él bennünk róluk. A valóságban azonban a fák és az erdők bonyolult kapcsolatokat és összefonódott ökoszisztémákat alkotnak. Törékeny világok ezek, amelyeket a legkisebb eltérés vagy beavatkozás is felboríthat.
Az alkotó kérdést tesz fel: „Mit érezhet az erdő, amikor benne fát vágnak?” Mi történik több szinten, amikor az ember durván megsérti az erdő egyensúlyát és védőrétegét?
Helen Tóth a somorjai Zsinagóga terébe egy monumentális, 17 méter hosszú rajzot hoz, amely egy lucfenyőt ábrázol 1:1 léptékben. A fa portréja szokatlan, királykék színben készült, amellyel a művész a finom porcelán és a kerámia vizualitására utal. E szín átvételével a fák és erdők törékenységére és sebezhetőségére mutat rá.
A finom rajz vásznon készült, amely a szentély felső részéből egészen a földig ereszkedik le - ez a „megnyúzott erdő bőrének” szimbolikus ábrázolása. Ahogyan a hüllők is levedlik régi bőrüket, úgy az erdő is elveszítheti védőrétegét, amikor az ember minden tisztelet nélkül beleavatkozik. A rajz egy haldokló fát ábrázol. És ahol egy fa meghal, ott fokozatosan elpusztul az egész erdő. A védőburok eltűnik, és az élettel teli területből az üresség és a halál helye marad.
A zsinagóga felső része a holdfényes éjszaka hangulatába merül. A művész itt olyan festményeket állít ki, amelyek „fentről tekintenek le” az erdő levetett bőrére. A teliholddal és könnyű felhőkkel teli éjszakai égbolt a Földön történő események távoli megfigyelőjévé és néma tanújává válik.
Helen Tóth festőművész, aki alkotásaiban tudatosan az erdők és fák témájával foglalkozik – megismerésükkel, és mindenekelőtt védelmükkel. Munkái között a legnagyobb arányban a közép-szlovákiai és a Tátra-vidéki fenyőfák portréi szerepelnek. Célja nem csupán a valóság megragadása, hanem leginkább az, hogy az erdő érzését közvetlenül a nézőre vigye át, több érzéket bevonva, és megértve az erdei kapcsolatok összetettségét.
Dominika Chrzanová
Mgr. art. Helen Tóth (*1992) Dunaszerdahelyen él, és Pozsonyban, a Nová Cvernovka művészeti központban alkot. 2007–2011 között a pozsonyi Josef Vydra Iparművészeti Középiskolában tanult, majd 2012–2016 között a Pozsonyi Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt Ivan Csudai professzor műtermében, 2016 - 2018 között pedig Daniel Fischer professzor műtermében folytatta tanulmányait.
Háromszoros döntőse a VÚB Bank festészeti díjának (2017, 2022 és 2023), és 2022-ben jelölték a Piero D’Amore e Colore díjra a torinói The Others művészeti vásáron. Ugyanebben az évben a bécsi STRABAG Artaward International díjra is jelölték. A szakmai zsűri válogatása alapján részt vett a Zlíni Fiatalok Szalonja 2024 rendezvényen, amely a feltörekvő cseh és szlovák művészgeneráció alkotásait mutatja be.
Legnagyobb sikerének számít a kollektív kiállításon való részvétel a Belvedere na Hluboké | Let it GROW again! című projektben, az Alšova Dél-csehországi Galériában, amelynek társszervezője az osztrák Belvedere volt. Helen Tóth alkotásait beválogatták a limitált példányszámú művészeti kiadványba Unfolded Ways. Rome as Never Read Before, amelyet Valentina Catricalà kurátori koncepciója alapján állítottak össze.
________________________________________________________________________________
Helen Tóth: This is the skin of a tortured forest
At Home Gallery, Synagogue Šamorín
25.10. – 12.12.2025
“Trees appear hard and unyielding, ones that, ideally, will outlive us all.”
Tall and slender spruces rising proudly toward the sky resemble steadfast giants. They look down on us from great heights, and we often cannot see their tops. We cannot reach every branch or twig. Unless we encounter a fallen individual, we read and perceive the forest mostly from below. The trees within it are both mighty and slender, firmly bound to their native soil, crushing stones into dust with their roots. At least that is how we imagine them. In reality, however, trees and forests form complex relationships and interconnected ecosystems. They are fragile worlds that can be disrupted even by the slightest deviations or interventions.
The author asks the question: “What might the forest feel when wood is being cut within it?” What happens on several levels when a human enters the forest, crudely disturbing its balance and protective barrier?
Helen Tóth brings into the space of the Synagogue in Šamorín an oversized, 17-meter-long drawing depicting a spruce tree in a 1:1 scale. The portrait of the tree is rendered in an unusual royal blue color, through which the artist refers to the visuality of delicate porcelain or ceramics. By borrowing this color, she points to the fragility and vulnerability of trees and forests.
The subtle drawing on blank canvas, descending from the upper part of the sanctuary all the way to the ground, is a symbolic representation of the “shed skin of the forest.” Just as reptiles shed their old skin, so too can the forest lose its protective layer when humans interfere with it without any respect. The drawing depicts a tree in a state of dying. And where one tree dies, the whole forest gradually perishes. The protective barrier disappears, and from a land once full of life remains only a place of emptiness and death.
The upper part of the synagogue space is immersed in the atmosphere of a moonlit night. Here, the artist exhibits paintings that “look down” upon the stripped skin of the forest. The night sky with the full moon and soft clouds becomes a distant observer and a silent witness to the events taking place below on Earth.
Helen Tóth is a painter who purposefully dedicates her work to the theme of forests and trees, to their understanding, and above all, to their protection. Her portfolio is dominated by portraits of coniferous trees from central Slovakia and the Tatra region. Her intention is not only to capture reality, but above all to transfer the feeling of the forest directly to the viewer, engaging multiple senses and encouraging an understanding of the complexity of its relationships.
Dominika Chrzanová
Mgr. art. Helen Tóth (*1992) lives in Dunajská Streda and works in Bratislava at Nová Cvernovka. From 2007 to 2011, she studied at the Josef Vydra School of Applied Arts in Bratislava, and later, from 2012 to 2016, at the Academy of Fine Arts and Design in Bratislava in the studio of Prof. Ivan Csudai, and from 2016 to 2018 in the studio of Prof. Daniel Fischer.
She is a three-time finalist of the VÚB Bank Painting Prize (2017, 2022, and 2023), and in 2022 she was nominated for the Piero D’Amore e Colore Award at the art fair The Others in Turin, Italy. In the same year, she was also nominated for the STRABAG Artaward International in Vienna. Based on the selection of a professional jury, she participated in the Zlín Youth Salon 2024, which presents works of emerging Czech and Slovak artists.
Her greatest achievement so far has been her participation in the collective exhibition Belvedere na Hluboké | Let it GROW again! at the Alšova South Bohemian Gallery, co-organized by the Austrian Belvedere. The works of Helen Tóth were included in the limited-edition art publication Unfolded Ways. Rome as Never Read Before, curated by Valentina Catricalà.
Otvorené- Nyitva- Open:
V prípade zaujmu, prosíme, kontaktujte nás /Megállapodás szerint/By appointment
Adresa /Address Miecnanska 7. 93101 Samorin tel+421903255681,athomegallery@gmail.com
Výstava potrvá do 12. decembra / A kiállitás december 12-ig tekintheto meg/
The exhibition runs until 12 December
Program galerie z verejných zdrojov podporili:Fond na podporu kultúry národnostných menšín, Mesto Šamorín,
Hlavným sponzorom výstavy je @slovakparcelservice a Balíkovo.
