Csilla Nagy & Erika Szőke


Blednúca zem

At Home Gallery

9.10.-20.11.2022



Cieľom spoločného projektu Csilly Nagy a Eriky Szőke s názvom Blednúca zem je vytvorenie inštalácie, ktorá bude reflexiou na vzťah medzi človekom a prírodou. Krotiť, ovplyvňovať prírodu a zasahovať do nej začal mezolitický človek ešte dávno predtým, než došlo k osídleniu a pestovaniu obilia. Prvými záhradami boli lesné záhrady – hybridná flóra medzi prirodzene rastúcim porastom – zmiešané z človekom preferovaných druhov.

S ich výberom, kultiváciou, šľachtením a  akumuláciou – dnes už na obrovských monokultúrnych poľnohospodárskych plochách – sa narušila krehká rovnováha medzi človekom a prírodou, ktorá ohrozuje ostatné druhy, pôdu a biodiverzitu. Aj tieto agresívne prístupy viedli k dnešnému stavu, keď musíme čeliť katastrofálnym ekologickým následkom a scenárom v prítomnosti a v blízkej budúcnosti. Kedy ľudia prekročili hranicu férového zaobchádzania s prírodou? / V ktorom bode stratil človek úctu k prírode?

Hľadanie odpovedí na otázky, či je zánik priestorom na vznik niečoho nového, je východiskovou myšlienkou inštalácie. Výstupom projektu budú hmotné aj "nehmotné" diela, s použitím prírodných materiálov, prastarých ale aj súčasných techník. Hlavnou črtou procesuálnych diel bude fenomén premeny a miznutia

Erika Szőke často siaha po nezvyčajných „netradičných, experimentálnych postupoch, pričom vytvára aj efemérne objekty a unikáty. Veľakrát sa správa ako grafička, sochárka, performerka – pracuje na rozmedzí rôznych mediálnych aj konceptuálnych prístupov. Opätovne sa zaoberá klasickými, priam paradigmatickými témami a problémami fotografie – reflexiami, ktoré krúžia okolo otázok indexovosti. Jej fotografie pred nami vykresľujú akúsi poetiku prchavosti a pominuteľnosti – snahu uchopiť vnímaný „moment“ a zároveň reflexiu márnosti a problematickosti tejto snahy. Opakujúci sa moment v tvorbe Eriky Szőke je pozornosť upriamená na zachytenie rôznych stôp, odtlačkov, „fosílií“ minulosti. Stopy ju fascinujú aj ako symptómy „auratickosti“ a to všetko úzko späté s reflexiou mediality súčasnej fotografie v prostredí postinternetu. Pravidelne vystavuje tak na Slovensku ako aj v zahraničí. V roku 2014 získala veľkú cenu Sikulského Grafického Bienále (Sfântu Gheorghe, Rumunsko). Jej najvýznamnejšie výstavy posledných rokov sú:  Speculum Mundi (2020), Galéria MEDIUM VŠVU, Bratislava; 14. ročník medzinárodného fotografického festivalu(2021), Tekovské múzeum, Levice; Terítsd ki a lepedőt! / Lay out the Sheet! ( 2016), Magma Contemporary Medium, Sfântu Gheorghe (RO).


Hlavnou témou výtvarníčky Csilly Nagy je výskum nástrojov a spôsobov spomínania. Vo svojich dielach často tematizuje pamäť, či už je to individuálna, rodinná alebo kolektívna. Umenie chápe ako priestor, v ktorom je možné predĺžiť a reinterpretovať pamäťové stopy. Jej práce, ktoré často nadobúdajú formu inštalácií, vo výbere materiálov reprezentujú experimentálnosť a hľadanie nových výrazov. Forma, médium či materiál sa u nej podriaďuje celkovému konceptu. V poslednej dobe sa venuje starým aj súčasným technikám keramiky, hľadá spôsoby presahu keramiky a výtvarného umenia v konceptuálnych podobách. Medzi jej najvýznamnejšie výstavy patria Tretia cesta – Odkaz Hanzy (2021), Vlastivedné múzeum v Galante; ACLIM!, OFF Biennale Budapest (2021), A.P.A. Galéria; Tellerrand, Kunstwerk e.V. (2019), Potsdam.


Csilla Nagy & Erika Szőke


THE  FADING EARTH

At Home Gallery

9.10.-20.11.2022



The goal of the joint project of Csilla Nagy and Erika Szőka, called The Fading Earth, is to create an installation that will be a reflection on the relationship between man and nature. Mesolithic man began to tame, influence and interfere with nature long before settlement and grain cultivation took place. The first gardens were forest gardens - hybrid flora between naturally growing vegetation - mixed with man's preferred species.

With their selection, cultivation, breeding and accumulation – today in vast monoculture agricultural areas – the fragile balance between man and nature has been disturbed, threatening other species, soil and biodiversity. Even these aggressive approaches have led to today's situation where we have to face catastrophic ecological consequences and scenarios in the present and the near future. When did people cross the line of fair treatment of nature? / At what point did humans lose respect for nature?

Searching for answers to the questions of whether extinction is a space for the creation of something new is the starting idea of ​​the installation. The output of the project will be tangible and "intangible" works, using natural materials, ancient but also contemporary techniques. The main feature of the procedural works will be the phenomenon of transformation and disappearance.


Erika Szőke often reaches for unusual "non-traditional", experimental procedures, while also creating ephemeral objects and unique items. Graphic artist, sculptor, and performer, she works with a range of different media and conceptual approaches. She once again deals with classic, downright paradigmatic themes and problems of photography - reflections that revolve around questions of indexicality. Her photographs depict a kind of poetic fleetingness and impermanence - an effort to grasp the perceived "moment" and at the same time a reflection of the futility and problematic nature of this effort. A recurring moment in Erika Szőka's work is the focus on capturing various traces, imprints, "fossils" of the past. Traces also fascinate her as symptoms of "auraticity" and all of this is closely related to the reflection of the medialization of contemporary photography in the post-internet environment. She regularly exhibits both in Slovakia and abroad. In 2014, she won the grand prize of the Sikul Graphic Biennale (Sfântu Gheorghe, Romania). Her most important exhibitions in recent years are: Speculum Mundi (2020), MEDIUM VŠVU Gallery, Bratislava; 14th annual international photography festival (2021), Tekovské múzeum, Levice; Teritsds ki a lepedőt! / Lay out the Sheet! ( 2016), Magma Contemporary Medium, Sfântu Gheorghe (RO).


The main theme of the artist Csilla Nagy is the research of tools and ways of remembering. In her works, she often thematizes memory, be it individual, family or collective. She understands art as a space in which memory traces can be extended and reinterpreted. Her works, which often take the form of installations, represent experimentation and the search for new expressions in her choice of materials. The form, medium or material is subordinated to the overall concept. Recently, she has been working on both old and contemporary ceramic techniques, looking for ways to overlap ceramics and visual arts in conceptual forms. Among her most important exhibitions are Tretia cestaOdkaz Hanza (2021), Folklore Museum in Galant; ACLIM!, OFF Biennale Budapest (2021), A.P.A. Gallery; Tellerrand, Kunstwerk e.V. (2019), Potsdam.



Nagy Csilla & Erika Szőke


Kifakuló föld

At Home Gallery

2022.10.9-20.11



Nagy Csilla és Szőka Erika közös, Kifakuló föld című projektjének célja egy olyan installáció elkészítése, amely az ember és a természet kapcsolatára lesz reflexió. A mezolitikus ember már jóval azelőtt elkezdte megszelídíteni, befolyásolni és beleavatkozni a természetbe, hogy a betelepülés és a gabonatermesztés megtörtént volna. Az első kertek erdei kertek voltak - hibrid növényvilág a természetes növekedésű növényzet között - keverve az ember által kedvelt fajokkal.

Kiválasztásukkal, termesztésükkel, nemesítésükkel és felhalmozódásukkal – ma már hatalmas monokultúrás mezőgazdasági területeken – megbomlott az ember és a természet törékeny egyensúlya, veszélyeztetve más fajokat, a talajt és a biodiverzitást. Még ezek az agresszív megközelítések is olyan mai helyzethez vezettek, amikor a jelenben és a közeljövőben katasztrofális ökológiai következményekkel és forgatókönyvekkel kell szembenéznünk. Mikor lépték át az emberek a természettel való tisztességes bánásmód határvonalát? / Mikor veszítette el az ember a természet iránti tiszteletét?

Az installáció kiinduló ötlete a válasz keresése arra a kérdésre, hogy a kihalás tere-e valami új létrejöttének. A projekt eredménye kézzelfogható és „megfoghatatlan” alkotások lesznek, természetes anyagokat, ősi, de kortárs technikákat is felhasználva. Az eljárási munkák fő jellemzője az átalakulás és eltűnés jelensége lesz



Szőke Erika gyakran nyúl a szokatlan "nem hagyományos", kísérletező eljárásokhoz, miközben efemer tárgyakat és egyedi tárgyakat is alkot. Gyakran grafikusként, szobrászként, előadóművészként viselkedik – különböző médiumok és konceptuális megközelítések széles skáláján dolgozik. Ismét klasszikus, merőben paradigmatikus témáival és fotóproblémáival foglalkozik – reflexiókkal, amelyek az indexikalitás kérdéseit járják körül. Fényképei a mulandóság és a mulandóság egyfajta poétikáját jelenítik meg előttünk – az észlelt „pillanat” megragadására tett erőfeszítést, és egyben ennek az erőfeszítésnek a hiábavalóságát és problematikusságát tükrözik. Szőka Erika munkásságának visszatérő momentuma a múlt különféle nyomainak, lenyomatainak, „kövületeinek” megörökítésének fókusza. A nyomok az "auraticitás" tüneteként is lenyűgözik, és mindez szorosan összefügg a kortárs fotográfia medialitásának tükröződésével az internet utáni környezetben. Rendszeresen kiállít Szlovákiában és külföldön egyaránt. 2014-ben elnyerte a Sikul Grafikai Biennálé (Sfântu Gheorghe, Románia) fődíját. Legfontosabb kiállításai az elmúlt években: Speculum Mundi (2020), MEDIUM VŠVU Galéria, Pozsony; 14. éves nemzetközi fotófesztivál (2021), Tekovské múzeum, Léva; Teritsds ki a lepedőt! / Rakd ki a Lapot! (2016), Magma Contemporary Medium, Sfântu Gheorghe (RO).


Nagy Csilla képzőművész fő témája az emlékezés eszköz- és módjainak kutatása. Műveiben gyakran tematizálja az emlékezetet, legyen az egyéni, családi vagy kollektív. A művészetet olyan térként értelmezi, amelyben az emléknyomok kiterjeszthetők és újraértelmezhetők. Sokszor installáció formájában megjelenő alkotásai a kísérletezést és az új kifejezések keresését jelentik az anyagválasztásban. A forma, a médium vagy az anyag az átfogó koncepciónak van alárendelve. Az utóbbi időben a kerámia régi és kortárs technikáival egyaránt foglalkozik, keresve a kerámia és a képzőművészet fogalmi formáinak átfedését. Legfontosabb kiállításai közé tartozik a Tretia cesta – Odkaz Hanza (2021), Galánti Folklórmúzeum; ACLIM!, OFF Biennale Budapest (2021), A.P.A. Képtár; Tellerrand, Kunstwerk e.V. (2019), Potsdam.